A Sólyom végveszélyben

(Black Hawk Down)

Színes, feliratos amerikai háborús film, 2001
144 perc

Főszereplők: Josh Hartnett, Ewan McGregor, Tom Sizemore, Eric Bana, Sam Shepard
Rendezte: Ridley Scott

Columbia TriStar / InterCom

Mozipremier: 2002. március 14.

Az amerikai hadsereg különleges egységei bevetésre indulnak: a szomáliai békefenntartás keretében akarják letartóztatni az ország legrettegettebb hadurának kegyetlen alvezéreit. Ám a háborús zűrzavar és a balszerencse csapdába csalja őket: ultramodern Black Hawk - vagyis Sólyom - helikoptereiket lelövik, ők maguk pedig ott maradnak körülvéve, százan ezrek ellen a zűrzavaros vidéken. A Delta Force elve, hogy nem hagy hátra sebesülteket. Inkább újabb mentőegységeket vet be, és ezzel kezdetét veszi az a 15 órás, 18 amerikai katona életébe kerülő csata, mely végleg romba döntötte a romos várost.

INFÓ

A Sólyom végveszélyben Mark Bowden nagysikerű könyve alapján készült, amely az 1993-as, ún. „mogadishui csatáról” szól. A szerző, a The Philadelphia Inquirer neves újágírója két és fél évvel azután kezdett el foglalkozni a történettel, hogy az a valóságban lezajlott. Ekkorra az eset kezdett kikopni hírekből, és a média a Clinton-adminisztráció egyik első külügyi kudarcának tekintette. Bowden számára akkor vált igazán emberközelivé a történet, mikor a Mogadishuban tragikus körülmények között elesett Jamie Smith édesapja meghívta őt egy épület avatóünnepségére, amelyet a fia tiszteletére neveztek el. Bowden itt találkozott tizenkét olyan rangerrel, akik együtt harcoltak Jamie-vel. Mindegyikük szívesen mesélt Bowdennek. Ez volt a kezdet, amelyet évekig tartó kutatás, számos interjú, sőt még egy veszélyes szomáliai utazás is követett 1997 nyarán. A könyv 1999-ben jelent meg.

Ridley Scott rendező:
„Még emlékszem az 1993-as reakcióimra, mikor néztem a BBC News-t, ahol mutatták azokat a szörnyű holttesteket és akkor tudatosult csak bennem, hogy ezek amerikaiak. Azt hiszem egész Amerikát sokkolta a látvány. A mogadishui események kapcsán kezdtük felfogni, mit jelenthet az úgynevezett harmadik világban élni. Mi, akik egy védett társadalomban élünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy milyen szerencsénk van. Felmerült bennem, hogy érdemes-e amerikaiakat a világnak egy olyan részére küldeni harcolni, amelyet az emberek 90 százaléka meg se találna a térképen. Azt hiszem a 2001. szeptemberi események bebizonyították, hogy egyszerűen muszáj. Nem tehetjük meg, hogy nem törődünk vele, mi történik az ilyen területeken, még akkor sem, ha látszólag semmit sem tehetnek ellenünk.”

Rengeteg háborús film készült már, de kevés az olyan, amelyik egyetlen csatára koncentrál, nem pedig egy hosszú háborús konfliktust mutat be. A Sólyom végveszélyben című moziban a háború a maga szörnyű, szívszaggató részleteivel és megrázó hősiességével van jelen. A rendező szigorúan a csata konkrét, valóságos eseményeire koncentrált. Nem közöl háttértörténeteket a katonákról, nem tart történelemórát a nézőknek az előzményekről és a következményekről. A figurákat kizárólag az jellemzi, amit a ebben a miniháborúban tesznek. - A könyv olyan, mint egy nagy puzzle. Ahogy a darabok egymás után a helyükre kerülnek, kirajzolódik egy háború természetrajza - fogalmaz a rendező.

Harry Humphries feladata volt, hogy felkészítse a színészeket, akik a rangereket, a Delta Force kommandósokat és a helikopterpilótákat alakították. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma nagy segítséget nyújtott az alkotóknak, hogy elkészíthessék ennek a máig is kényes témának számító csatának a hiteles történetét. Ezért meghívták a színészeket, hogy vegyenek részt azoknak a katonáknak az eligazításán és gyakorlatán, akiket játszanak.

Josh Hartnett, aki a Pearl Harbor előtt már végigcsinált egy ilyen kiképzést, a következőket mondja:
„Megtanultuk, hogyan mozog és hogyan gondolkodik egy ranger. Olyan jelmondatokat is tanultunk, mint például 'Lassan és simán, simán és gyorsan.'. Ez azt jelenti, hogy ha össze-vissza ugrándozol bevetés közben, akkor semmit sem fogsz észrevenni abból, ami körülötted történik.”

Ewan McGregor:
„A ranger-program nagyon jó volt. Sokat masíroztunk és voltak elméleti órák is. A végén pedig be kellett mennünk a díszletvárosba és meg kellett próbálnunk elkerülni, hogy lelőjenek. Engem természetesen lelőttek, de azért az egész kiképzés nagyon hasznos volt. Találkoztam néhány emberrel, aki ott volt Mogadishuban és név szerint, konkrétan benne is van a filmben. Persze ott színész játssza őket. Különleges dolog volt hallani, hogyan emlékeznek vissza a csatára, akik tényleg ott voltak. Nekik természetes dolog, hogy fegyverrel járnak-kelnek és élőlényekre lövöldöznek, szinte már észre sem veszik. De egy színész általában így reagál: 'Jézusom, az egy fegyver!' Nem mondhatnám, hogy rajongok a fegyverekért, de el kell ismernem, néha élveztem, hogy lövöldözhetek.”


Tom Sizemore:

„Ami engem legjobban megfogott, az a Rangerek Fogadalma, melyet minden reggel kórusban elmondanak, akárhol is vannak. Olyan ez, mintha az embernek 200 legjobb barátja lenne, akik mind hajlandók meghalni érte. A srácok elmondták, hogy Mogadishuban a helikopter lezuhanása után mindenki azonnal oda akart roahnni, hogy kihozza a bajtársait. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen értem ezeket az embereket. Nem tudom, én képes lennék-e arra, hogy kockára tegyem az életemet, ráadásul olyan bajtársaimért, akik már halottak. A ranger egyedülálló emberfajta."

Eric Bana a különleges alakulatoknál készült fel szerepére:
„Egyáltalán nem olyan volt, mint vártam - mondja a színész, aki majdnem 16 kilót fogyott a forgatás négy hónapja alatt. - Azt hittem hihetetlen fizikai kínokat fogok kiállni, de nem. Rengeteg különleges és érdekes dolgot tanultunk, amelyekről addig sejtelmünk sem volt. Hármunkra volt nyolc Delta Force-os, akik rendkívül sokat segítettek. Állandóan együtt voltunk, még együtt is ettünk és így alaposan megismertük őket. Olvasott, intelligens és barátságos emberek, remek humorérzékkel. Egyáltalán nem olyan Rambo-féle, keménytökű, agyatlan fickók, mint amilyennek általában gondolják őket. Egyenruha nélkül nem is hinné róluk az ember, hogy katonák.”

A forgatásról

A forgatás Marokkóban zajlott, hiszen az eredeti helyszínen ez szóba sem jöhetett, sőt határozottan életveszélyes lett volna. Itt azonban szívesen látják a külföldi filmes stábokat, és nemcsak engedélyezték a forgatást, de számos katonai eszközt: tankokat, helikoptereket, dzsipeket is rendelkezésre bocsátottak. A legnagyobb gondot azok a rendkívül kényes tárgyalások jelentették, melyeket az amerikai Védelmi és Külügyminisztériummal, valamint a marokkói kormánnyal kellett folytatniuk a film ügyében. Nem csoda, hiszen arról volt szó, hogy száz amerikai ranger, két Sólyom és négy Kismadár típusú helikopter, kezelőszemélyzettel együtt, valamint az őket támogató egységek az Atlanti-óceánt átrepülve bevonulnak, hogy hatékonyan segítsenek a film minél élethűbb elkészítésében. Még a tragikus New York-i események előtt sem volt egyszerű dolog elfogadtatni egy független észak-afrikai ország vezetésével, hogy ez az állig felfegyverzett hadsereg országa földjére lépjen. Hát még, ha hosszá tesszük, hogy Marokkó lakosságának nagy része muszlim.